Hosszabb összeállítás jelent meg a Figyelőben a vasútról. Az alábbiakban részleteket közlök a személyszállítás szempontjából fontos,az interneten is publikált szövegből. Érződik a háttérben Antal Dániel, egykori vasúti hivatal elnök szerepe. Ő volt a Reformszövetség vasúti szakértője is, és nyilatkozik is e cikkben, így gondolatai két síkon is jelen vannak. A beveztés hatásos, utolsó mondata sommás, talán kicsit túl optimista a verseny hatásait illetően:
Tavaly mintegy 200 milliárd forint állami támogatás mellett is 60 milliárd forint költség maradt fedezetlenül a MÁV-nál. Ezzel együtt a társaság vitatja az Állami Számvevőszék legutóbbi jelentését, amely szerint a vasút működése nem javul, a veszteség érdemben nem csökken, a létszámhatékonyság alacsony, és még a vagyon- és ingatlan-nyilvántartások is megbízhatatlanok. A MÁV azzal védekezik, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett nincs miből korszerűsíteni. A kritikusok viszont úgy látják, hogy a mai feltételek mellett is volna mozgástér, lehetne javítani a szolgáltatás színvonalán és spórolni a költségeken. Kinek van igaza? Ez feltehetően csak akkor dől majd el, ha a vasúti személyszállításba is beköszönt a verseny.
Azonnal folytatódik a szöveg, de felhívnám a figyelmet a következő sorokra. Arról szól majd a szerző, hogy elszámoltak olyan munkát a vasútnál, amit nem végeztek el. Ezt általában nagyon nehéz bizonyítani, nyilván ennél az esetnél túlzottan kilóg a lóláb. Aki azonban a vasút háza táján járatos, gyakran hall rémtörténeteket arról, hogyan lehet pénzt szerezni különböző fölösleges vagy el nem végzett munkákkal.
Nos, folytassuk a Figyelő cikkét:
Olyan állomással is találkozott Édes Balázs közgazdász, amikor a kistérségi vasutak működtetésének modellkísérletén dolgozott, amelynek évi 1 millió forintos erősáramú karbantartási számlája volt, annak ellenére, hogy az ottani vonal nem is volt villamosítva, és más erősáramú fogyasztót sem használtak. Ez a visszásság csak egy volt számos olyan példa közül, amelyekből az akkor még létező Magyar Vasúti Hivatal (MVH) arra a következtetésre jutott, hogy „a térségi vasutakra terhelt költségek jelentős része nem igazolható vagy nem követhető nyomon”. Megállapították azt is, hogy ha leválasztanák a MÁV Zrt.-ről a 2004–2005-ben végrehajtott modellkísérletben részt vett két szervezetet, a Nógrád-vidéki Térségi Vasutat (NTV) és a Körös-vidéki Térségi Vasutat (KTV), az utóbbiak költségei önállóvá válva 40 százalékkal csökkennének. A Reformszövetség múlt hét végén publikált jelentése (melyet részben Antal Dániel készített - vonat blog) is átláthatatlannak ítélte a MÁV gazdálkodását. Szakértőik szerint pusztán a munkaerő hatékonyságának javításával, valamint a korrupciós veszteségek és a finanszírozási szerkezet által okozott többletkiadások csökkentésével évi 85 milliárd forintot lehetne megtakarítani.
Megint álljunk meg egy kicsit. Itt, az előző bekezdésben tehát üzent Antal Dániel Takács Lászlónak, aki szakértőként viszont azt hirdeti, vonalbezárásokkal lehetne ezt a pénzt (illetve ennek egy részét) megtakarítani. Folytassuk a Figyelő szövegét:
„A MÁV nyilvántartásai esetenként valóban nem megbízhatóak” – erősíti meg Podonyi László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) igazgatóhelyettese, a cégnél folytatott legutóbbi ellenőrzés vezetője. (...)
KAOTIKUS NYILVÁNTARTÁSOK. Csak rontott az átláthatóságon, hogy a társaságot szétválasztották a pályavasutat (tehát a síneket, az állomásépületeket és az egyéb kiszolgáló infrastruktúrát) is magában foglaló MÁV-ra, valamint a személyszállítást végző MÁV–Startra, a teherszállítással foglalkozó MÁV Cargóra és a mozdonyokat birtokló MÁV–Trakcióra. Ezzel ugyanis az állami támogatások és az úgynevezett igazolt költségek nyomon követése szinte lehetetlenné vált a külső ellenőrzés számára. „Így lehetséges, hogy a MÁV–Trakció és a magán-alvállalkozói nagyon nyereségesek lesznek, miközben a MÁV–Start állam által megtérítendő veszteségszintje nő. (...)” – mondta Antal Dániel, a tavaly július elsején megszüntetett MVH volt elnöke.
Vagonbevallás Milliárdokat elnyelő MÁV, Figyelő, 2009./09. szám - február 26.
Szerző: Vrannai Katalin
Tanulságos cikk, tanulságos mondatok. Erősíti azt, amit korábban írtam, miszerint a mellékvonalaknak (és a vasúti személyszállításnak úgy általában) esélyt kellene kapniuk arra, hogy gazdaságosabban, jobban működhessenk. A bezárás nem lehet elsődleges és kizárólagos cél, csak egy új működtetési modell (többszörös) kudarca esetén.
