Leírtam már sokszor, ide is ez kívánkozik: egy olyan, kizsákmányolásra épülő társadalomban élünk, ahol nem a nép érdekében gyakorolják a hatalmat. A Magyar Köztársaság nevű tőkés állam nem az elvárható szinten teljesíti a közfeladatait, így a közösségi közlekedést sem. 2007-ben eszetlen vonalbezárások történtek, ellehetetlenítettek vele egész térségeket, hagyták a vidék elsorvadását. Most - a párhuzamosságok kiküszöbölése címén - ismét tovább akarják ritkítani, sorvasztani a vidéket ellátó tömegközlekedési hálózatot.
Én nem azt tapasztalom, hogy annyi párhuzamosság lenne, és egyáltalán nem lehet mindenhol busszal kiváltani a vonatközlekedést, mert amerre a vonat jár, messze nem mindenhol vezet közút, vagy csak "nagyjából". Ha mondjuk Győrből Veszprémbe akarok menni, akkor elvileg bármelyik megoldás jó, de a Bakony erdeibe a busz nem tud bemenni, és bizony oda nagyon sokan utaznak kirándulási céllal. Győr és Budapest között a Volán társaságok kizárt, hogy üzemeltetnék a buszaikat, ha nem lenne rajtuk egy minimálisan elfogadható utaslétszám (nemrégen volt is egyébként járatritkítás, de teljesen messze nem szűnt meg a két város közötti közvetlen gyorsjárat). És mindez úgy maradt fenn, hogy a két város között olyan jó a vasúti összeköttetés, hogy az mind sebesség, mind pedig követési idő tekintetében bárhol Európában megállná a helyét.
A busz és a vonat alapvetően más. Én például buszozni utálok, vonatozni imádok. A busz szűk, sokszor zsúfolt, minden fánál megáll, kanyarog jobbra-balra, hányingere van az erre érzékenyeknek, WC nincs rajta, kerékpárt szállítani rajta nem lehet. Ha valahová el kell jutnom (hozzáteszem: autóm elvből nincs, nem volt és nem is lesz, sem vezetői engedélyem, szóval valóban a környezetbarát közlekedés híve vagyok), ahová nem jár vonat, inkább elmegyek egy közeli településre vonattal, és vagy átgyalogolok vagy áttekerek kerékpárral az úti célhoz (a kerékpárt addig is természetesen a vonaton szállítva). Az is borzasztóan zavaró, hogy sok esetben a buszon kinyílik az első ajtó, és az utasok egymást taposva nyomulnak, hogy legyen ülőhelyük. Sokszor utaztam Gyöngyös és Budapest között mindkét irányban, és inkább vártam egy-két órát a ritkábban járó vonatra, de ettől a tülekedéstől irtóztam mindig is.
A településeket arra is akarják kényszeríteni, hogy saját maguk üzemeltessék a vasútvonalukat, csak kissé cinikus, hogy a súlyosan alulfinanszírozott, valódi gazdasági mozgástérrel nem rendelkező községeknek, városoknak ezt ajánlják. 2007 végén nem is volt sok jelentkező erre a dologra, amikor is ugye úgy nézett ki a dolog, hogy az azt követő év tavaszán újabb vonalmegszüntetések lesznek, ám ez végül is a kormánykoalíció szétesése miatt nem következett be.
Nyugat-Európában mindenhol a környezetbarát vasúti közlekedést fejlesztik. Itt ismét szembe mennek az árral. Normálisan, a nép érdekében működő országban nem lenne szabad csak a rentábilitás oldaláról megközelíteni a tömegközlekedés kérdését. Ez közszolgáltatás, bizonyos szintig a veszteségket is vállalni kell. Harminc-negyven évvel ezelőtt is voltak vonalbezárások, racionalizálások, nem arról van szó, hogy ez alapból rossz. De ha a Reformszövetség nevű nagytőkés lobbi akarata érvényesül, abból a vasút mellett még kitartó réteg csak rosszul jöhet ki. Ne olyanok döntsenek megint, akik luxusterepjárókkal közlekednek, soha nem vonatoznak (buszoznak), és szigorú gazdasági érdekek mentén hozzák a döntéseket, mert ezt tanulták az Egyesült Államok vagy Nyugat-Európa egyetemein.