Nem tudta legyőzni a sztereotípiákat a nol.hu. Az írják, hogy "lehetetlen küldetés: bizonyítani, hogy a MÁV igenis jó". A cikkben szereplő számok döbbenetesek.
(...) a magyar vasút egy kilométernyi pályájának karbantartására 2010-ben átlag 6025 euró jutott. Ennél kisebb pénzből a Boszniai Szerb Köztársaság tartotta el vasútját – ott egy kilométerre csak 4147 eurót költhettek. Eközben az európai átlag meghaladta a 33,5 ezer eurót. A brit hálózat kilométereire több mint 79 ezer, a cseh vasúti kilométerekre 61,4 ezer eurót költöttek. De Bulgáriában is 40,3 ezer, Horvátországban 30,6 ezer euró jutott a kilométerenkénti karbantartásra. Talán a legmeglepőbb mégis az lehet, hogy ugyanerre a feladatra a GYSEV-nek több mint 13 ezer eurója volt 2010-ben. Kétszer annyi, mint a MÁV-nak.
Forrás: Lehetetlen küldetés: bizonyítani, hogy a MÁV igenis jó, in: nol.hu, 2012. február 9.
A cikk a fentiek mellett azt is rögzíti: fejlesztésre is alig jut pénz. Ha sommásan akarnám ezeket az adatokat összefoglalni, azt mondom, a magyar vasutak tehát rosszak, de legalább olcsók.
A fenti fantasztikus számokhoz még egyet adnék hozzá: a MÁV első embere mondta a közelmúltban, hogy a járművek átlagéletkora 30 év. Európa legkevesebb pénzből karbantartott pályáin három évtizeddel ezelőtti kocsik futnak.
Forráskivonás ebből az ágazatból tehát nehezen képzelhető el. Hatékonyságnövelés, meg okos közlekedés-átszervezés annál inkább. Merthogy annyi pénzt ez az ország most nem fog kiköhögni egyhamar, hogy az egész leromlott magyar vasutat rendbe tegyék.
Utóirat: Itt írtam már a költségcsökkentést eredményező átszervezésekről. Itt írtam az átszervezési célokat soroló Széll Kálmán tervről, amelynek célkitűzései eddig nem valósultak meg.
