Ál-megtakarításról beszélt a minisztérium egyik embere a tavaszi vonatritkítás kapcsán.
„Ha azt mondja az államtitkár [...], hogy nyolcmilliárd a megtakarítás, én sem mondhatok nektek mást, még akkor is, ha tudom, hogy nem lesz nyolcmilliárdos”.
Forrás: A mocskos, büdös IMF-re kennék a vasútbezárást, in: index.hu, 2012. június 9
Tiszta beszéd. Egy korábbi bejegyzésben idéztem a sajtóból és blogokból, ahol egyértelműen leírják: a vasúton nem járatritkítással lehet hatékonyan spórolni. A járatritkítás csak a politikusok megoldási javaslata a hivatkozott cikk szereplője szerint. Nem érti tehát a döntést még a minisztérium szakmai stábja sem. De akkor kire hallgatnak a döntéshozók? Miért a járatritkítás az első intézkedés?
Miért?
Miért gondolnak mást a fővárosi fideszesek? Miért nincs fűnyíró-szerű ritkítás Budapesten? (Egy korábbi bejegyzésben már megjelent, hogy a fővárosi Fidesz ellenzi a BKV járatok ritkítását.) Miért a vasút kerül ilyen helyzetbe?
Miért mondja Fónagy János, hogy "ellenzek minden kínálatszűkítést a közösségi közlekedés egészének szintjén"?
Kimondták, hogy a király meztelen. Az ál-szakpolitika lelepleződött.
De akkor most hogyan tovább? Tényleg túl vagyunk a mélyponton? Ki dönt?