Áremelések sorozata zajlik. Először csöndben megszűntek a virtuális kilométerek, majd jött a hír, hogy drágul a helyjegy, most meg már azt rebesgetik, hogy a gyorsvonatokra is bevezetik a (korábban IC-pótjegynek hívott) felárat.
Ezek az árpolitikai lépések szisztematikusan őrlik fel a távolsági vasúti közlekedés versenyelőnyét. A virtuális kilométerszámítás akkor jött jól, amikor a vasútnál rövidebb távú közúti eljutással kell versenyezni. Ezt most egy mozdulattal eltörölték, így számtalan helyen kell a vasúton tetemes kerülőutat kifizetni (pl. Vésztő és Békéscsaba között), máshol a vasút épp egy díjövezettel nagyobba kerül a busznál (pl. Zalalövő és Zalaegerszeg).
Távolsági forgalomban azonos szintre hozták a buszos és a vonatos kilométereket. Ez lehetne akár fair play is, de sajnos egy újabb intézkedés nyomán a csak a vasúton alkalmazott helyjegyek ára drámaian megnő márciustól. (Budapest és Baja között például hiába azonos a busz és a vonat kilométere, ha a pécsi IC-n, amelyről a bajai InterRégióra át kell szállni, 300 forint a helyjegy és még 150 forint a kiegészítő jegy. Eközben a Kalocsán át közlekedő közvetlen buszokra ilyet nem kell fizetni.)
A legnagyobb csapást azonban az jelentené, ha tényleg kiegészítő jegyet kellene fizetni egy szép forró nyári napon, a zalaegerszegi gyorsvonat műbőrüléséhez ragadva, miközben az M7-esen csendesen száguldó volános luxusbusz ugyanezért az árért hűtött, kényelmes környezetet is ad.
Három olyan árpolitikai lépés ez gyors egymásutánjában, amely az eddigi félelmekkel ellentétben nem a mellékvonalakon, hanem a fővonalakon veszélyezteti a vasút helyzetét. Miért jó, ha a fejlődési pályára állt vasutat elmossa az ár?