A szakminisztériumnak, mint a vasúti közszolgáltatás megrendelőjének, föl kell készülnie arra, hogy egyre több szakmai kérdéssel bombázzák majd. Mindenki a neki tetsző vasutat akarja. Az alternatívák közül nem is olyan egyszerű választani.
Nézzük egy konkrét példán a politikaivá vált dilemmát. Az Utazó blogban Froschlama arról ír, miért vették el az "ő interpicijüket" a Szeged - Békéscsaba vonalról. A jövőben a közszolgáltatást megrendelőnek, azaz valamilyen politikai döntéshozó testületnek kell például az ilyen kérdésekre is választ adnia. Mit adjon egy közlekedési társaság a népnek? Sebességet vagy mobilitást (eljutási lehetőségek kínálatát)? Egy-két gyorsabb járat kell, vagy sok járat, melyek (a pálya adottságai miatt) lassabbak? Milyen a mai magyar társadalom elvárása? Elvben az ilyen kérdések megválaszolására hozták létre a Regionális Közlekedésszervező Irodákat. De hagyjuk most őket, a következő sorokban inkább azt írom le, én milyen döntést hoznék.
A gyakori vagy gyors járatok problémája Magyarországon leginkább az egyvágányú vasútvonalakon merül fel. Jó példa erre a fent emlegetett Szeged - Békéscsaba vonal is. Ez egy életképes, fejlesztésre érdemes, már most is egész jó szolgáltatásokat nyújtó vasútvonal, ütemes menetrenddel, korszerű motorvonatokkal, két megyeszékhelyet köt össze, négy komolyabb csomópontot (Szeged, Hódmezővásárhely, Orosháza, Békéscsaba) szolgál ki.
Korábban a vonalon járt sok, lassabb személyvonat, és naponta két pár gyors interpici. A személyvonatok mindig félreálltak az IP elől (azaz a gyors IP-hez kellett a lassú személyvonat a rendszerbe), és két IP sohasem keresztezte egymás útját. Kiszámíthatóság, csatalkozások nem nagyon voltak, legalábbis nem rendszeresen és sűrűn.
Most ütemes menetrend szerint járnak a vonatok a Dél-Alföldön. Pont ott találkoznak szembe az egyvágányú pályán az ellentétes irányba haladó vonatok, ahol csatlakozási csomópontok vannak: Hódmezővásárhelyen és Orosházán. A két végponton és a két közbenső csomópontban is minden irányban biztosítható az átszállás. (Elméletben, ha a minisztérium megrendeli az adott vonatot.) A dolog hátránya a menetidő. Minden vonatnak azonos a menetideje, nem lehet napi két pár IP-vel kipipálni a Szeged - Békéscsaba gyors távolsági kapcsolatot.
Min lehet gondolkodni egy politikusnak? A jelenlegi rendszer erősségeinek megtartása esetén (csatlakozások feladása nélkül) csak pályakorszerűsítéssel, vagy megállóhelyek kihagyásával gyorsulhatnak a vonatok. A korábbi interpicis rendszer visszaállítása összességében visszalépés lenne, előre haladni a jelenlegi rendszer megtartásával, és a vonatok gyorsításával lehetne. Akkor sebességet és mobilitást egyszerre tudna a vasút biztosítani.
Megoldás lenne, ha a vasút csak a nagy településeket szolgálná ki, a következő megállókkal: Szeged, Szeged - Rókus, Hódmezővásárhelyi Népkert, Hódmezővásárhely, Székkutas, Orosháza, Csorvás, Telekgerendás, Békéscsaba. Ezzel a menetidő pár perccel csökkenthető. A vonallal párhuzamos buszok viszont az apróbb helyeket is ki tudják szolgálni. Ez már komoly változtatás, ehhez már politikusi bátorság is kell.
Csak remélni merem, hogy a minisztériumot szolgáló Regionális Közlekedésszervező Iroda a fentiek szerint képzeli el ennek a vonalnak is a jövőjét. Az InterPici eredeti koncepcióját tehát ma már az idő túlhaladta, de jó minőségű vasúti közlekedést attól még lehet biztosítani.
(Kép forrása: Index.hu fórum, 6341-es és 6342-es barátok ide! topik, Usgyi motorvonat Szegeden, DUD-618 6798. sz. hsz.-a)