Salgótarján, Eger, Ózd. Mi a közös bennük? Az, hogy a teljesen értelmetlenné vált vasúti közlekedést ezekbe a városokba még ma is fenntartjuk. Mindhárom város vasúti közlekedésének ellehetetlenülése tanulságos történet. Jól mutatja, miért beteg a magyar vasút.
A pusztulás receptje egyszerű: hagyjuk lepukkanni a vonalat, majd expressz autóbuszokkal szállítsuk el az utasokat, közben tartsunk meg a vasutat, de csak korcs formájában. Így drága lesz, de legalább nem használja senki.
Még november elején ígértem meg Flaggx kommentelőnek, hogy írok Salgótarjánról, az ottani vasút haláltusájáról. Nos, azóta az iho.hu gyönyörűen összefoglalta az ózdi vasút értelmetlenné válásának történetét. A történet nagyon hasonlít a Salgótarján vagy Eger esetéhez. Az linkelt, mély elemzéshez hasonlót Salgótarjánról csak komoly kutatómunka árán tudnék írni, így most csak néhány adat.
Salgótarján kapcsán fontos megjegyezni, hogy pl. 10 éve még napi 3 pár gyorsvonat járt Budapestre kb. 2 és fél órás menetidővel. Az ütemes menetrend 2006-os bevezetésekor azonban végleg világossá vált: a nógrádi fővonal szinte fölöslegessé vált. Helyi személyvonatok közlekednek rajta, Budapestre hatvani átszállással lehet eljutni. Az expressz buszjáratok eközben 1 óra 40 perces menetidővel érnek a fővárosba, vonattal meg 2 óra 31 percig kell utazni.
Hogy a helyzet nem csak szerintem értelmetlen, azt a Kis Moszkva blog egyik bejegyzéséhez jövő kommentek is mutatják:
A jelenlegi Hatvan–Salgótarján szakasz üzemeltetése az alacsony kihasználtság miatt egyre gazdaságtalanabb a MÁV számára, így irreális a vasútvonal korszerűsítésének (villamosításának) felvetésével rövid és közép távon (5-10 éven belül) számolni.
A vasút tehát marad rossz és drága.
Az ilyen értelmetlenné váló vasútról korábban Szekszárd kapcsán írtam. A baj az, hogy Magyarországon nagyon sok helyen fönntartjuk a vasutat, de a busz viszi el az utasok nagy részét.
(A kép forrása: vasutallomasok.hu)