Már csak a tényleges cselekvésre várok. A politika ismét a vasút érdekében szólt. Idézet a Nemzeti vasúti kerekasztal című rendezvényről:
Fónagy János parlamenti államtitkár (...) a MÁV alulfinanszírozottsága mellett a vasút társadalmi hasznosságáról beszélt, amely a gazdaságot nem csak élénkíti, de a belső piacot is kiszámíthatóbbá teszi megrendeléseivel – a háttérintézmények újraélesztése tehát munkahelyteremtő hatással bírhatna. Kiemelt fontosságú ügyként kezelte az összehangolt (busz és vasúti) menetrend kérdését, az átjárhatóság megteremtését (egységes tarifarendszerrel) és a fejlesztések hálózati szemléletű kezelését.
Forrás: Nyílt Pályán – Nemzeti Vasúti Kerekasztal, iho.hu, 2010. szeptember 15.
Egyes médiumok szerint tabukat döntögettek. Újítás a szervezők részéről, hogy az előző kormány közlekedéspolitikáját keményen bíráló Tevan Imre blogger, és a VEKE képviselője is felszólalhatott a MÁV-vezérrel és az államtitkárral azonos minőségben. A nép hangja és a hivatalos hangok egybecsengtek.
A százvasútat.blog.hu először csak annyit kérne, hogy a papíron leírt vállalások és normák egy hónapon belül teljesüljenek. Legyen olyan a takarítás, mint a rendszer kitalálói szeretnék, végezzenek olyan munkát a karbantartó műhelyekben, ami elvárható. Viselkedjenek úgy az alkalmazottak, ahogyan nekik oktatták. Legyen olyan az utastájékoztatás, ahogyan a nagy ívű stratégiákban rögzítették. Ettől persze még nem lesz jó a magyar vasút, de legalább nem lesz ilyen rossz, mint ma. Az igényesség, az ugyanis fájdalmasan hiányzik a magyar vasútból jelenleg.
És plusz egy apróság: a Vitézy Dávid által példaként felhozott Ferihegy megálló mellett én még Budapest-Zuglót szeretném feltejeszteni a feketelistára, befutó helyre.
