Magyarországon e percekben gyakorlatilag majdnem 3 napja szünetel egy közszolgáltatás.
A MÁV közlése szerint a vasárnap nulla órától, akkor még csak az ország keleti felére meghirdetett sztrájk első napján a vasúttársaságnak csoportszinten 79 millió forint volt a vesztesége.
A személyszállítást végző MÁV-Start azonban pozitív mérleggel, 36 millió forint nyereséggel zárta a sztrájk első napját. A munkabeszüntetés miatt 65 milliós bevételkiesést szenvedtek el és kétmilliót költöttek a túlórák kifizetésére. A személyi jellegű megtakarítás elérte az 5 milliót, az üzemi költségeken pedig 97 millió forintot takarítottak meg. (MTI, 2008. dec. 16.)
A közszolgáltatás szüneteltetése máris pozitívumot jelent a MÁV-START számára. A közvélemény számára valószínűleg most kezd (talán) érthetővé válni a vasút vesztesége. Kiderül, ha nem megy a vonat, nyereség képződik.
Külföldön általában a távolsági személyszállító cégektől várnak el nyereséget, az elővárosi és a regionális forgalom a többi közösségi közlekedési eszközzel közös jegyrendszerrel működik, komoly költségvetési támogatással.
Magyarországon azonban nincs igazi távolsági forgalom, hiszen a fővárostól nincsenek messze nagyvárosaink. Ráadásul olyan sok fővonalunk van, hogy nem koncentrálódik néhányra a forgalom. Hazánkban tehát csak támogatással működhet a személyszállítás, melynek keretében még az IC vonatok sem olyanok, mint az "igazi" távolsági forgalomban (pl. egy München - Berlin vagy Milánó - Velence járat). A kevés számú nyereséges vasútvállalat nagy távolságra, nagy mennyiségű utast szállít. (Sok száz kilométerre, komoly nagyvárosok között.) Ez itthon nem megy. Országunk kicsi, csak egy igazi nagyvárosunk van.
Meg kell tehát barátkozni a gondolattal: Magyarországon akkor lesz nyereséges a személyszállító vasút, ha az állam jókora összeggel támogatja. Ekkor pedig igaz lesz a vicc: Kohn bácsi abból él, hogy vasárnap zárva tart. Minden sztrájknap, azaz vasút nélküli nap megtakarítást jelent a költségvetésnek.
