Baj van. A magyar államvasúthoz dől(ne) a pénz. Nincs repülő, a nép menne vonattal, ha tudna. De már a jegyváltással is bajok vannak, nemhogy az utazással.

Az izlandi vulkán csak látszólag a vasút barátja. Most meg az a baj, hogy olyan sokan akarnak utazni, hogy a Keletiben nem győzik. Ma délután ötkor a gép nyolcszázzal kezdődő sorszámokat köpködött a Keleti nemzetközi pénztárában, a kijelzőkön meg négyszázasok virultak. Elképeesztő mennyiségű elegáns turista és üzletember állt sorba vonatjegyért az omladozó magyar főpályaudvaron.

(A kép forrása a kotottpalya.blog.hu, békeidőben készült a Keleti aládúcolt nemzetközi pénztárcsarnokában.)

A MÁV-START próbálkozott:

Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy az izlandi vulkánkitörés miatt a Nyugat-Európát érintő légiforgalmi közlekedési korlátozások idején a MÁV-START Zrt. folyamatosan figyelemmel kíséri a nemzetközi vasúti személyszállítási forgalmat, és igény esetén a lehetőségekhez igazítva, megerősítve közlekedteti a szerelvényeket.

Forrás: Nemzetközi vasúti információk a nyugat-európai légiforgalmi korlátozások miatt, www.mav-start.hu, 2010. ápr. 16.

A próbálkozásnak az lett a vége, hogy a Berlinbe menő Metropol EN vonat 1 db ülőkocsival, a Münchenbe induló Kálmán Imre EN egy háló, egy fekvő és egy ülőkocsival lett hosszabb.

Az európai államvasutak hatalmas rugalmasságát mutatja, hogy egész éjjel Budapesten pihennek sok száz személyes nemzetközi vonatok. Ha meg tudták volna szervezni, hogy az ellenirányból is induljon vonat (helycsere reggelig), sok száz embert tudtak volna elvinni úti céljához. Nemcsak a magyarok hibája, hogy két teljes railjet szerelvény, a reggeli Jeszenszky János EuroCity és sok más vonat állt éjjel, miközben óriási igény lett volna arra, hogy ezekre az úti célokra induljon vonat.

Az viszont a MÁV-START hibája, hogy a külföldre szóló vonatjegyeket kézzel (!) írják a Keletiben, az árakat pedig egy füzetből próbálják meg kideríteni, ha sikerül. Így egy jegy kiadása fél óráig is eltarthat. Miközben minden egyes nemzetközi utas (külföldi) által a MÁV-ba pumpált forint ajándék az országnak, a vasútnak és a költségvetésnek, nem sikerült elég pénztárost keríteni. Kora este, mikor több százan álltak sorban a Keleti nemzetközi pénztárában, véget ért a nappali műszak munkaideje, több pénztár bezárt, a sorszámukkal megváltásra váró utasok (az utasok nyugtatására kiküldött láthatósági mellényes információsok szerint) még több óráig várhatták, hogy az éjszakás műszak az ablakhoz hívja őket.

Az omladozó, aládúcolt Keletiben, a tollal sietve papírra vetett jegyre várva igazán elmagyarázhatta volna valaki az öltönyös sorban állóknak, hogy itt most reform van, és takarékoskodás, és majd lesz egyszer egy jobb, és olcsóbb magyar vasút. Csak le ne szakadjon az a plafon...