Vasutat, vasútvonalat vagy jól (korszerű, sűrű járatokkal, vonzó árakkal) kell üzemeltetni, vagy sehogy. Ennek legfőbb oka az, hogy nagyon magasak az állandóköltségek, azaz azok a költségek, amelyek nem függenek a kibocsátástól (a közlekedtetett vonatok számától).
Olyan ez, mint egy állatkert működtetése. Ha rövidítjük a nyitva tartási időt, attól még enni kell adni a jószágoknak, és ki kell takarítani a ketreceket. Attól csak egy nagyon kicsivel lesz olcsóbb a működés, ha felére csökkentem a látogatási időt: haza lehet küldeni a pénztárost, és a látogatók miatt szükséges biztonsági, felügyelő személyzetet.
Ha már állatkerti példa volt, akkor jöjjenek az állatságok. Semmit sem tudunk a konkrét reformtervekről, de csepegenek az információk. Heinczinger István, gyakorlatilag leváltott MÁV vezérigazgató beszélt a Vasutasnapon a kereslethez igazodó menetrendről. Nem tudom, Heinczinger mennyire autentikus forrás, hiszen ki akarták rúgni, aztán mégsem tették meg.
A kereslethez igazodó menetrend azért értelmetlen, mert ebben a kontextusban napi néhány vonatot (járatritkítást) jelent. A ritkábban közlekedő vonatok miatt az egész vonal össz-utasszáma még rosszabb lesz, mint jelenleg, de közben a vonalat fenn kell tartani, a működés feltételeit biztosítani kell. Ez csak egy látszatintézkedés, csakúgy, mint a bliccelés visszaszorítása. Olyan szemfényvesztés, amellyel a MÁV vezetése megpróbálja kijátszani a kormány és az IMF figyelmét, és elhitetni, hogy képes a spórolásra.
