Most végre kijelölte a kormány a vasút helyét: melegedő szerencsétlen sorsúaknak. Nem a fagyoskodóktól irigylem a meleget, csak úgy érzem, ezzel is csak mélyebbre taszítja az állam saját vasútját. Nem az állami múzeumok előcsarnokát, nem a Nemzeti Bank tanácstermeit, nem a közrádió üres stúdióit kell megnyitni, hanem az állami vasút várótermeit. Az úgyis koszos, büdös, de legalább meleg - gondolja az egyszeri kormánytag.
Elképesztő tudatlanságról árulkodik mindez. Tudni kell, hogy a Keleti pályaudvaron a váróterem évek óta zárva, mert be akar szakadni a teteje. Egy szánalmas kis lyuk a szükség-váróterem. A Nyugati váróterme egyben nemzetközi pénztárcsarnok és csomagmegőrző is. A Délinél nincs külön váróterem, a pénztárak, az ügyfélszolgálat egy térben található. Ha ezeket melegedőnek használjuk, a fizető utasok kénytelenek megosztani a közös helyiségeket a rászorulókkal. Olyan feladatot tolnak a vasútra, mely a rendeltetésszerű használókat taszítja. Más, elegánsabb imázsú állami intézményt nem mertek erre kötelezni.
A dolog azért abszurd, mert mondjuk Berlin elegáns főpályaudvarán, ahová a még ma is futurisztikus megjelenésű nagysebességű vonatok érkeznek, elképzelhetetlen, hogy az utasok között hajléktalan melegedőt nyissanak. A reptéri tranzitvárót sem nyitják meg a nincstelenek előtt, mert nem arra szolgáló helyiség. Ezek különböző funkciók. A hajléktalanok súlyos helyzetén az őket ellátó rendszernek kell segíteni, aki ezt a közösségi közlekedésben véli megtalálni, súlyosan eltéveszti a közlekedés szerepét. Hogyan tud így vonzó alternatívát nyújtani az autóval szemben? Az év többi napján (elvben) nem azért küzd (nem túl sok sikerrel) a vasút, hogy elfogadható állapotokat találjunk az állomásokon?
Persze mit várok, amikor a közlekedési miniszter bevallja, nem tudja, miért akarnak vonattal utazni emberek. Azt persze fontosnak tartja, hogy ajándékot vigyen a messzi keletre a népnek. A népnek, amely ott is oly sokat szenvedett, s megérdemli a jót. És a miniszter vitt nekik jót, és ígért is jót. Vitt egy Desirót a népnek.
(A Desiro volt az első nagyobb mennyiségben vett, korszerű vonat vonat a rendszerváltás után a MÁV-nál. Valaki egyszer a Budapest - Esztergom vonalra állította be őket, de rendszeresen turnáznak a Balatonnál, járnak Bajára, Sátoraljaújhelyre. A jó megjelenésű járművel a mai napig a vasút megújulását képesek sugározni.)
A (finoman szólva is) következetlen vasútpolitikájú közlekedési kormányzat most két szép, tiszta, csendes, vágykeltő (=Desiro) motorvonat keleti végekre vezénylésével óhajt valami pozitívumot felmutatni vasútügyben. Eközben a monumentálisnak és elegánsnak épült, de mára lepusztult, elhanyagolt fővárosi főpályaudvarokat melegedőnek nevezi ki. Kavarodás, ellentmondás, zavar.
A hajléktalanokkal együttérzek, ezért javaslom, nyissák meg a minisztériumi tárgyalókat is, és használják nappali melegedőnek. Lehet, hogy hasznosabb, mint a végső heteit élő kormány tisztviselőinek vergődése.
(Illusztráció: Déli pályaudvar, csarnok, váróterem, archív kép, forrás: www.vasutallomasok.hu)