A BKV után újabb közlekedési vállalat került a látókörbe: a MÁV-nál is kiborították az ürüléket. Mennyi pénzt loptak ki a MÁV-ból? Sokat.
Antal Dániel szerint 11 millliárdot. (Az adat forrása a Reformszövetség által publikált szakértői anyag. Antal Dániel: Az államvasúti rendszer reformjában lévő megtakarírási lehetőségek; 2009. tavaszán került a www.reformszovetseg.hu oldalra, a Gazdaságpolitikai munkacsoport anyagának melléklete.)
A Transparency International számai ennél többre is következtetni engednek.
A helyzetet jól jellemzi Tevan Imre 2008-as írása, aki sérelmezte, hogy a MÁV-nak "ügyei" vannak, ahelyett hogy a közlekedéssel foglalkozna. Ő azonban a közlekedési visszásságokról írt, korrupciós tényanyag híján.
Hogy a vasúttól pénzt akarnának a politikusok, arról nem fogok sokat beszélni, egyrészt mert nincs birtokomban a "nagy, felháborító vasúti korrupcióról szóló tényanyag", esküszöm, ha meglesz, azonnal közlöm.
Forrás: Tevan Imre: Miért hiszik, hogy a MÁV pénzbányának jobb, mint szavazatbányának?; in: index.hu; 2008. november 10.
Nos, azóta szépen formálódik a nagy, vasúti korrupcióról szóló tényanyag.
1. fejezet
Személyzeti ügyek
A MÁV-nál adott fizetések mindig is élénken foglalkoztatták a sajtót. Az ötmilliós havi fizetések után még cifrább a lelépési pénzek összege. Először 2009. nyarán derült ki, hogy a MÁV-nál is előfordul botrányos végkielégítés. Az eset azonban nem váltott ki akkora visszhangot, mint a BKV-s ügyek. Ősszel emelték a tétet, ám azok a százmilliók sem eredményeztek országos botrányt.
2. fejezet
Beszerzések
Nagy cég, nagy közbeszerzésekkel. Mostanában valakik azonban igyekeznek az informatikai ügyekre irányítani a figyelmet, felkavarni a szerződések környékén lerakódott ürüléket. Közben egy milliárdos autólízing visszásságain már régebb óta rágódik a nyilvánosság.
Ha megnézzük, milyen egyéb óriásberuházásokra kerül sor a cégnél, érthető a vállalkozói és politikai körök izgalma. Egy most induló beszerzés előtt például külön magyarázó cikket írattak annak szükségességéről. A milliárdos jegykiadógép-tender pl. sok beszállító fantáziáját megmozgathatja. Az ilyen beszerzések mindig is nagyszámú lobbistát, érdeklődőt vonzottak. Ennek ellenére még egyes kiemelt politikai figyelemmel kitüntetett tenderek is elvéreztek. A miniszter küldöncei például nem értek célt például a GSM-R tender ügyében: a négy évig előkészített, ötvenmilliárdos beruházás egyelőre elmaradt.
3. fejezet
Ingatlanügyek
Maradjunk a zárszlóshajó említésénél, ne szaporítsuk a szót. A vasút zavaros ingatlanügyei között kiemelt figyelmet kap az Andrássy úti székház sorsa. Kiköltöztek ugyanis egy külföldi befektető által épített üvegpalotába a Népliget mellé, de a régi házat nem tudták eladni. Az ingatlanügykeről és sok más szépségről az Állami Számvevőszék egyik jelentésében érdemes olvasgatni. Egy mondat elég is a témáról összefoglalóul: az ÁSZ szerint az ingatlanok és a felépítmények tulajdonjoga rendezetlen, az áttekinthetetlen ingatlanvagyont korlátozások terhelik, az ingatlangazdálkodást érintő gyakori koncepció- és vezetőváltás jellemzi.
4. fejezet
Kisebb halak
Az előbb említett áttekinthetetlenség a cég minden szintjén jelen van. Nem beszélve arról rengeteg kiszervezett egykori vasúti részlegről, amely most önálló cégként él a nagyobb vasúti vállalatokból.
Egy tipikus példa a külsős számára nehezen elmagyarázható helyzetre:
A cég szakemberei felkészültek (...) vasúti jármüvekbõl (...).
Jelenleg a megrendelt munkálatokat a társaság a MÁV Rt.-tõl bérelt vágányokon, ingatlanon végzi. (...) A két volt mozdonyjavító csarnok 10 db vágányából a cég 7 vágányt bérel (...).
A telephely (...) mellett található még a Keleti Gépészeti Fõnökség (...). A társaság a szolgáltatásait korábban (...) itt végezte, de (...) egy részét célszerüségi okokból továbbra is itt a helyszínen végzi (...).
Forrás: G. Tim-Co. Kft.honlapja
Antal Dániel a Magyar Nemzetnek keményen fogalmazott:
(...) a MÁV kiszervezései, részleges privatizációi folytán számos olyan helyzet jött létre, amikor nem a piaci verseny döntött a beszállító kiválasztásánál, hanem magánérdekek. A MÁV-csoportban több tucat ember, egykori menedzsmenttag, helyi és országos politikus rendelkezik különféle tulajdoni részekkel, hosszú távú szerződésekkel, és ezek a szereplők nem piaci, hanem annál számukra sokkal kedvezőbb áron szolgáltatnak a vasúttársaságnak.
Forrás: Jámbor Gyula: Pénzszórás a vasútnál, A MÁV-csoport évi tizenegymilliárd korrupciós forintot nyel el; in: Magyar Nemzet; 2009. április 20.
No és miért gond mindez? Leginkább azért, ahogy az elején említettem, mert a fő tevékenységre, a vasutazásra kevés pénz és vezetői figyelem jut. A fent már idézett ÁSZ-jelentés szerint:
A döntéseknél a vasútfejlesztés nem kapott megfelelő figyelmet; a közszolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos feladatok és kötelezettségek rögzítése szerződésben elmaradt. A MÁV bonyolult szervezeti irányítása nem biztosítja a fejlesztési források átlátható és koncentrált felhasználását, és nem hatékony a vasútfejlesztés finanszírozásának rendszere. (...)
Az elmúlt évtizedek alatt a vasúti infrastruktúra műszaki állapota folyamatosan romlott. Az elhasználódás egyik alapvető oka, hogy a karbantartásra és a felújításokra, beruházásokra előirányzott források nem nyújtottak fedezetet a műszaki állapot szinten tartására sem. (...)
A személyforgalom területén a MÁV-nál valamennyi vontatási nemben csökkent a teljesítmény, összesen négy százalékkal, a személyszállítási kínálatszűkítés eredményeként.Forrás: Lesújtó jelentést közölt az ÁSZ a MÁV-ról és gazdájáról; in: mfor.hu; 2008. július 15.
