A médiában is megjelent a vita az ütemes menetrend hatékonyságáról. A bilit az index.hu borította ki október 10-én "Milliárdos kárt okozott a miniszter a MÁV-Startnak" című cikkével. A cikkben a lap azt állítja: hatástanulmányok nélkül döntött a miniszter (Szabó Pál) arról, hogy a már megtervezett menetrendből ki kell venni vonatokat, hogy ne növekedjen a kibocsátott vonatkilométerek száma. Az index.hu szerint a rendszerből törölt, álló vonatok minimális költségmegtakarítást jelentenek, viszont a társaság bevételtől esik el, azaz további állami támogatásra szorulhat.
Az index.hu cikkét több más médium átvette, feldolgozta, sőt a Fidesz szakpolitikusa, Fónagy János is követelte a vasúti kínálat bővítését.
Mindezzel ellentétes tartalmú cikket közölt négy nap múlva a Magyar Hírlap. "A rossz pálya fékezi a magyar vasutat" című cikk bírálja az ütemes menetrendet. A cikk arról ír, hogy az ütemes menetrend bevezetése felemásra sikeredett, mert a többletkiadások lényegesen meghaladják a bevételnövekedést, mert bizonyos vonalakon ugyan megállt az utasszám csökkenése, sőt némileg emelkedett is a forgalom, a várakozásoktól azonban elmaradt. A félóránként-óránként közlekedő szerelvények zöme, főleg a délelőtti órákban, szinte üres, eszerint ilyen sűrű vonatközlekedésre nincs mindenhol kereslet.
A számokban mindez úgy mutatkozik meg, hogy hat és fél milliárd forint kiadástöbblet állt szemben két és fél milliárd forint bevételnövekedéssel, a szerelvények átlagos kihasználtsága pedig 37 százalékról 32 százalékra csökkent - írja a Magyar Hírlap.
Érdekes és elgondolkodtató, hogy mindkét újságíró feltűnően jól tájékozott.
Az ütemes menetrend ügyében még ma is komoly vita zajlik. Az biztos: Svájcban vezették be a 60-as években, a 70-es években Hollandiában jelent meg, a 70-es évek végén a német IC hálózat lett ütemes, a 90-es években már Németország nagy részén ütemesen közlekedtek a regionális vonatok. Az ütemes menetrendek ma már Közép-Európában is hódítanak. A cseh vasút évről évre tökéletesíti ütemes rendszerét.
Az ütemes menetrend hatásairól vannak adatok (lásd: fent): az utasvesztés megállt, lassult, egyes helyeken az utasforgalom nőtt. De ezzel együtt a költségek is emelkedtek - a bevételnövekedésnél nagyobb mértékben. Az ütemes menetrend megnyirbálásáról nem készült hatástanulmány (lásd: fent).
A megoldást a költségeknél érdemes keresni. A közösségi közlekedés kínálatát szűkíteni nem érdemes, az az ágazat versenyképességét rontja. Inkább a költségeket kellene alaposan szemügyre venni, és a költségcsökkentési lehetőségeket megkeresni.
Persze előtte jó lenne tudni, mennyi pénzről beszélünk. Ha a szerelvény, a személyzet, a pálya rendelkezésre áll, egy többletvonat közlekedtetése minimális költséget jelent (jármű- és pálya amortizációja, energia). Ezt a határköltséget kell szembeállítani egy vonat határbvételével. Ha kell externáliák figyelembe vételével. És fordítva: az órás ütemből kiemelt egy vonat révén elérhető költségmegtakarítást kell szembeállítani a bevételkieséssel. Az a gyanúm, ilyen számítást nem végzett eddig Magyarországon senki. Ennek hiányában a fenti cikkekben emlegetett gazdaságossági kérdéseket érdemben elemezni nem lehet.
