Ma a harmadik nap kezdődik úgy, hogy gyakorlatilag nem működik a Keleti pályaudvar. Döbbenet, hogy ebben a bürokratikus magyar vasútban mennyire nincs ész és erő, hogy valamit, legalább egy gesztust mutasson, hogy szolgáltatni akar. Nincs egy vezető sem, aki elrendelné, hogy biztosítsanak meleg teát az utasoknak. Nincs elég ember, aki képes megnyugtatni a várakozókat. Egyáltalán: nincs egy olyan váróterem a Keleti pályaudvaron, ahol lehet látni az indulási táblát.

Tegyük fel, hogy a műszaki ok elháríthatatlan, és vonatok késnek. Nem hiszem el, de tegyük fel. A konkrét váltó-ügyről ne is beszéljünk. A magyar vasútról már az is kitűnő látlelet, hogy olyan vezetéssel működik, akik közül senki sem oldotta meg az elmúlt években, hogy Magyarország legnagyobb vasútállomásán legyen olyan kulturált, fűthető váróterem, ahol egy nyamvadt monitoron lehetne látni, mikor indul vonat.

Nézegetve a MÁV-START honlapján a késési adatokat, az látszik, hogy vidéken egy nap meglepetés után megy a vasút. Veszsősöprűvel, lapáttal takarítja a bakter a váltót. A fővárosban ez nem sikerült. Ezt még lehet a hidegre, a technikára fogni, de az emberiesség hiányát nem.

Könyörgöm, MÁV-vezetők: legalább egy kávézó teraszáról szerezzenek egy gázos melegítőt, vagy nyissák meg melegedőnek a Keletiben valamelyik irodát. És próbálják már meg szégyellni magukat.