Címlapra került az index.hu-n a Takács László dolgozata alapján született blogbejegyzés a Vastagbőr blogon. Rövid idő alatt 100-nál többen kommenteltek - ez öröm. A közlekedésügy sokakat megmozgat.

Takácsról már írtam én is tavaly januárban, azután február végén. Az ott elhangzott érveket nem ismételném meg. Takács legújabb, nemzetiszín-fejlécű dolgozata foglalja össze munkásságát.

Fő mondanivalója (szerintem) a következő:

4.7.1. A vasúti személyszállítás súlyát, részarányát meg kell őrizni a budapesti elővárosi közösségi közlekedésben, ha lehetséges növelni kell a vasút itteni részesedését.
4.7.2. A nagy távolságú személyforgalomban a nagyobb utastömegek elszállítása a vasút feladata.
4.7.3. Egy szóló autóbusz befogadóképességét (45 fő) el nem érő utasmennyiség elszállítása nem vasúti feladat.

Forrás: Takács László: Közösségi közlekedésről, kézirat

A fentiekből az első két ponttal egyetértek. A 3. pont nehezebben értelmezhető. Mikor kell ennnyi utas? Csúcsidőben? Közlekedési szövetség létrehozása után vagy előtt? Korszerű járművel vagy elavulttal? Milyen pályaüzem mellett? Milyen állandóköltség mellett?

Takács szívós következetességgel próbálja bizonyítani, hogy a kis forgalmú vasútvonalak működtetése nagyon sokba kerül, miközben ennél sokkal összetettebb a kép. A vicinális üzeme lehet nagyon olcsó és nagyon drága. Lehet fényes a jövője vagy biztos a hanyatlása. És mindennek nincs köze ahhoz, ma hányan utaznak rajta.

Csak egy példa: Újszeged és Makó között ma alig utaznak a vasúton, Takács ökölszabálya szerint bezárandó. Meg lehetne azonban csinálni a vonalat úgy, hogy Szeged belvárosáig közvetlenül lehessen vele utazni (tram-train), és jelentősen nőne az utasforgalom. Erre akár uniós támogatást is lehet nyerni, növelni lehet a környezetbarát közlekedés részarányát.

A rengeteg igazság mellett, amit Takács összeszed, ordas félrevezetésnek tekintem, hogy folyamatosan fajlagos költségekkel operál. Nincs idegesítőbb, mint az ő forint/kilométer adatai. Azt a hamis látszatot keltik a politikusokban, hogy ha néhány száz vagy ezer kilométerrel kevesebbet gurul a vonat, annyival olcsóbbá teszi a vasutat.

Már többször írtam, most ismét hangsúlyozom:

A vasutat az állandóköltségek radikális csökkentésével lehet olcsóbbá tenni, nem Ft/km alapon kell szemlélni. A vasútüzem költségeit kell csökkenteni, nem az összeköttetések számát.