Kell nekünk magánvasút? Ha az államban bízunk, nem. Ha a piacban, igen.
Friss hír, hogy a Csallóköz meglehetősen döcögős vasútján egy cseh magántársaság szolgáltat 2012-től. Az Új Szóban erről meglehetősen pozitív hangvételű tudósítás jelent meg. Várják a jobbat. A sárga vonatokat közlekedtető cég határozottan megkülönbözteti magát az állami vasúttól: keményen nekimegy a cseh állami személyszállító vasúttársaságnak (CD) honlapján, többek között az elavult járműparkot példaként hozva.
Miben tud újítani egy, az állami cégek piacára belépő magántársaság?
1. Humán erőforrás
A legfontosabb előnye a magán üzemeltetőnek, hogy újonnan felvett dolgozókkal kezd működni. Az állami társaságoknál öröklött a humán állomány, más a munkakultúra. Nagyon sok ballasztot cipelnek az állami cégek; olyan embereket, akiknek a munkához való hozzáállása rossz: hanyag, utasokkal bánni nem tudó, türelmetlen, motiválatlan emberek. A magyar vasúton természetesen ma is többségben vannak a jó szándékú, dolgos, szolgáltatni akaró vasutasok, de arra ma nincs esély, hogy pl. a nemzetközi vonatokon idegen nyelvet valóban beszélő kalauzok dolgozzanak. Egy magántársaság ezeket a problémákat könnyebben tudja kezelni, hiszen pl. a szakszervezetek nyomása sem nehezedik rájuk. A rugalmasabb vezetés (közép- és alsó szinten különösen nagy különbség jöhet létre a magán javára) sokra képes.

(A fenti ábrán a cseh RegioJet magántársaság munkatársai pózolnak. Az illusztráció forrása: regiojet.cz)
2. Tőke, hitel, hitelképesség
A fenti 3 fogalmat tessék együtt értelmezni. Egy vasútüzemeltető magáncégnek feltehetően nincs olyan nagyon sok tőkéje, de hitele (hitelessége) annál inkább. Ha elnyer egy hosszabb távú üzemeltetési szerződést, be tud szerezni eszközöket (mozdonyokat, kocsikat, motorvonatokat) a működéséhez. Vannak járműveket különböző konstrukciókkal bérbe, lízingbe, tulajdonba adó cégek. Nagyobb értékű, kisebb mennyiségű, szélesebb körben felhasználható járművek beszerzéséhez szükséges forrás biztosításához pedig az eszköz maga is lehet fedezet. A rugalmasabb magánvasút így tud hozzájutni olyan járműhöz, amit a lomhább államvasutak nem szereznek meg. (Az államvasutak adósbesorolása nem mindig túl rózsás.)
3. Rugalmasság
Az Új Szó cikkéből az derül ki, hogy a RegioJet semmi újat nem talált ki, csak rugalmasabb: gyorsabb, sűrűbb közlekedést ígér, a városi közlekedési eszközökkel kombinált jegyeket, korszerű járműveket.
Miért nem tudja mindezeket az állami társaság?
A szlovák állami személyszállító cég (ZSSK) egy nyomorult, zsugorodó vasúttársaság. Eszközeit nem igazán tudta megújítani. Szolgáltatásai elfogadhatóak; mondjuk úgy finoman: szerény minőségűek. Nem bővítethették az elmúlt években a menetrendet, hanem szűkíteniük kellett. Az egyre romló kínálat egyre kevesebb utast hozott. Árképzésük régies, a cég megítélése negatív. (Egy átlagos közép-európai állami vasúttársaság épp ilyen.)
Az állami cég is tudna modern járműveket beszerezni, csak valamiért ez sokkal nehezebben megy, mint a magáncégnek. Az állami cég alkalmazottai is tudnának olyan rugalmasak és odafigyelőek lenni, mint egy frissen toborzott csapat. Az állami cég is tudna olyan menetrendet hirdetni, olyan árakat alkalmazni, hogy nőjön az utasok száma. Csak eddig a közlekedési minisztériumból ezt valószínűleg nem kérte komolyan senki.
Az állami vasutak a mindenkori kormányzat kezében vannak. Folytassuk most már magyar példával. Olyannyira, hogy (bár ez talán túlzás, és gyanús) az előző kormányzat 2006-ban hirdetmény nélküli közbeszerzéssel vásároltatott modern vonatokat a MÁV-val. A járműbeszerzés tehát politikai döntés. Rendes közbeszerzéssel, eszközfedezetű hitelre pedig most is vásárol a MÁV mozdonyos leányvállalata.
Magyarországon több cég* is nagyon szeretne korszerű eszközöket gyártani és eladni a magyar vasúttársaságoknak, a külföldiekről nem is beszélve. Politikai döntés kellene, ugyanúgy, mint bármilyen komolyabb állami beruházás esetében. A magyar vasúti járművek életkora olyan, hogy nincs komolyabb mérlegelési lehetőség, hiszen a fővonali forgalmat is alig lehet biztosítani.
(*A Stadler és a MÁV egyik leányvállalata egyelőre csak egy városba költöztek, de a MÁV szeretne valami komolyabbat. A Bombardier és a MÁV viszont már régóta együtt él Dunakeszin, és eddig csak 10 darabot tudott gyártani a lagújabb InterCity kocsiból.)
Ami a menetrendet illeti, ott csak az évek óta tartó "húzd meg-ereszd meg" zaljik. Itt is politikai döntés kellene végre: az újító szellemű, sok vonatot közlekedtető irányvonal már évek óta jelen van a hazai közlekedéspolitikában, csak nem mindig tud kibontakozni.
A legnehezebb ügy a humán erőforrás kérdése. Nem szabad azonban lemondani a vasutasokról. Ha elég erős a menedzsment, be tud vezetni olyan motivációs rendszert, amely az utas szempontjai szerinti munkavégzést ösztönzi. Ezt pedig a szakszervezeteknek is el kell fogadniuk.
Akkor kell nekünk magánvasút?
Ha az államban hiszünk, akkor a fenti recept szerint gatyába lehet rázni a MÁV-ot. Az államot pártoló gondolatmenet szerint az államban már csak azért is érdemes bízni, mert ha a vasutat nem tudja működtetni, akkor hogyan tudná a hadsereget, a mentőszolgálatot vagy az árvízvédelmet. A vasút nagy része pedig örökre állami marad. Legyen tehát jó állami vasút! - így az egyik logika.
A dolgot azonban árnyalja, hogy a főváros új vezetése magánbuszos cégekkel segítené ki a BKV-t a bajból. A jelenlegi kormányzat sem zárja tehát ki tehát magántőkét a köz közlekedéséből. Ez a gondolat átragadhat a MÁV-ra is.
Magánvasút is jöhet akár, az állami is újjászülethet, nekem mindegy, csak legyen megbecsültebb, jobb vasút Magyarországon.
A cseh magánvasutat pedig mindenképpen hozzuk be. Legalább Komáromig. Hogy ott a csallóköziek át tudjanak szállni Budapest és Székesfehérvár felé.